Ez a pilisi Pálos utak egyike, a Források útja.
Az út a Sziklatemplomtól indul és a budaszentlőrinci pálos kolostor romjaihoz vezet.
Ez az út a mindnyájunkban jelen lévő belső, életadó forrásokra irányítja a figyelmet. Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most, erre az állomásra vagy egy szakaszra, később pedig akár az egészre.
A város fölé értünk, a természetbe, csendre hangoldóva, mégis a város közepén vagyunk. A helyszín sok írót, költőt ihletett, ezért is kapott itt helyet a Filozófusok kertje, amely minket is elcsendesülésre, elmélyedésre hív.
A közösség
Nézz le a városra! Rengeteg ember él itt. Sokféle csoportosulásban vannak együtt. De mi is a közösség igazi értelme? Közös munka? Közös célok? Együtt kirándulunk a hegyekbe? Miért van, hogy miközben megélünk egyfajta társas létet, mégis, a lelkünk mélyén vágyakozunk valami többre?
A közösség nem csupán a vallásos emberekre jellemző képződmény, hanem alapvető spirituális szükséglet. Úgy vagyunk megalkotva, hogy szükségünk van az Istennel és a társainkkal való adás-viszonzás közösségére, ahol nem kell szerepeket játszanunk vagy megfelelnünk valakinek. Sokszor valakinek először egy emberi közösségben kell megtapasztalnia a befogadást, az elfogadást és a reményt, s csak ezután tud közeledni a láthatatlan Istenhez. Mivel az ember, és leginkább az emberi közösség magának az Istennek a képmása, tulajdonképpen csak egy közösség képes hiteles képet adni Istenről.
A közösség olyan hely, ahol kitehetem a világosságra azokat a dolgaimat, tulajdonságaimat is, amelyeket alapvetően szégyellek mások előtt, de itt nem ítélnek el miattuk. S mivel nem ítélnek el, elkezdhetem levetni álarcaimat, majd fokozatosan azzá válhatok, aki ténylegesen vagyok. A közösség az Isten terve szerint az a hely, ahol spirituális növekedést élhetek meg: itt hallom meg Isten hozzám intézett üzenetét, amelyet én is közvetíthetek a többieknek.
Van felszínes közösség is, amely arról ismerhető meg, hogy tagjai félnek egymástól, titkaik és gyanúik vannak. A legtöbbünk valamilyen közösségben él, a szűkebb, tágabb családot is beleértve, amely nem működik túl jól minden esetben. Könnyen lehet, hogy egy külső közösséghez való tartozás – ahol megtanulunk önmagunk lenni és készen állunk az áldozatra másokért – oda vezet, hogy az alapvető életállapotunkban is elkezdjük élni az igazi közösség elveit. A közösségi lét megtanulása sokak életében azzal indul, hogy egy személlyel sikerül megosztani igazi önmagát.
Van az életedben ilyen ember? Kész vagy megosztani vele életed féltett titkait? Talán neki is ugyanígy lenne szüksége rád!
