Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Szeretet útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni, a két rövidebb kör 16 és 18 km. A teljes út 27 km hosszú.
A civilizáció közelében, a kő alapra emelt gerendaházat állítólag Horthy Miklós építtette vadászkunyhónak. Az épület a nevét a kormányzó öccséről kapta.
A Spartacus-vadászösvényből kikanyarodva, sűrű, zárt erdőben, egy nyeregponton, erdészeti utak futnak össze itt. Nemcsak a domborzat pihen itt meg, mint egykor a vadászok, hanem mi is megpihenhetünk a benső békénket keresve.
Ha valakit szeretünk, akkor annak már a puszta jelenléte is betölt bennünket. Ahogy békesség tölt el egy szerelmespárt, ahogy kézen fogva sétálnak a parkban, ahogy meghitten beszélgetnek, s aztán ez a meghitt beszélgetés átmegy a csendbe. És ez a csend mélyebben összeköti őket, mintha beszélnének. A másik puszta jelenléte tölti be őket.
Az imádság olyan, mint amikor két szerető tekintet találkozik. Isten és az ember egymásra tekint. Lehet, hogy nem is kell mondani semmit. Egyszerűen Isten jelenlétében vagy! Te nézed őt, Ő néz téged. A csendes figyelem, a csendes együttlét is lehet ima. Mert az ima nem más, mint szeretetteljes együttlét Istennel. Belépni a kapcsolatba és benne maradni. Ehhez nem mindig kellenek szavak. Van, amikor a csend több, mint a szavak.
Persze a csend lehet üres csend is. Ez nem célunk. A csend akkor tartalmas, ha tovább mélyíti az együttlétet, a kapcsolatot; ha jelen van benne valaki. Ha ez nem megy, akkor egyelőre nem kell erőltetni; lehet helyette más imamódot választani. A lényeg az, hogy megtaláljuk azt, ahogyan épp most tudunk Istennel lenni, megtalálni azt, ahogyan rá tudunk figyelni.
Ahhoz, hogy ide eljuss, segítség lehet az, ha a jelen pillanatban maradsz, abban, amit épp most élsz meg. Például: figyelj egy darabig a lépteid zajára; érezd a lábaidat, ahogy lépdelsz, a tested mozgását, izmaid feszülését, vagy a szádon, az orrodon ki- és beáramló levegő mozgását. Figyelhetsz a körülötted hallatszó hangokra, a fák susogására, a madarak énekére… Szóval: figyelj magadra és a téged körülvevő környezetre, és a csapongó gondolatok világából akkor megérkezhetsz ide, a jelenbe. Mert a jelen, még ha szegényesnek is hat, mégis valóságosabb, mint ha gondolatban máshol jársz... S ez a gyakorlat előkészíthet egy mélyebb, akár beszéd nélküli imára, találkozásra.
Honnan tudhatod, hogy mikor és hogyan imádkozz? Az a legjobb ima, ami épp most a legkönnyebben felemeli a szívedet, a lelkedet a nyugalomba és örömbe.
A következő szakaszon, ha úgy érzed, hogy a csend több, mint a szavak, akkor választhatod a csendet, a csendes együttlétet Istennel –- úgy légy jelen, ahogy most a legjobban megy!
