Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Szeretet útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni, a két rövidebb kör 16 és 18 km. A teljes út 27 km hosszú.
Megéri felkapaszkodni és megpihenni itt, gyönyörködve a Prédikálószék – Dömös – Szent Mihály-hegy – Dunakanyar íve irányába. Kicsivel tovább menve elérjük túránk legmagasabb pontját – egyre közelebb, közelebb érve a természetfelettihez.
Tulajdonképpen ki az Isten?
A több évezredes keresztény hittapasztalat szerint Isten több mint a kozmosz energiája, több mint univerzumot átjáró erő vagy valamiféle őselv, amely mindent működtet. Ő személy, tehát nem valami, hanem valaki.
Most arra hívlak, hogy képzeletben rajzolj egy nagy kört egy papírra vagy táblára. Ez lesz a „mindenség” nevű halmaz. Ebbe beletartozik minden: az emberek, az állatok, a hegyek, az erdők, a városok, a föld, a bolygók, az univerzum, az egész anyagvilág, de a szellemi világ, az angyalok, a démonok világa is. Ezek mind a körön belül vannak. Amikor Istenre gondolunk, gondolatban őt is bele szoktuk helyezni ebbe a körbe. Mintha része, alkotóeleme lenne a mindenségnek, mintha egy dolog lenne a többi között, ugyan a legnagyobb, de mégis része, eleme a körnek. Pedig Isten alapvetően a körön kívül van: tehát nem része a mindenségnek, hanem megalkotója annak. Ugyanakkor jelen van a világ minden pontján és szeretetből létben tart mindent és mindenkit.
Minden, ami létezik, Istentől ered. Kezdetben nem volt semmi: nem voltak bolygók, nem volt az anyag. Hát akkor mi volt? A nagy fekete semmi? Még az sem volt. Nem volt tér, kiterjedés, és nem volt idő, egymásutániság. (El sem tudjuk képzelni.) Annyira nem volt semmi, hogy erről még beszélni sem érdemes. Csak annyit lehet mondani, hogy kezdetben Isten van.
Ő a végső valóság, az, aki nem ered semmitől, aki mindig, változatlan és időtlenül van. Ez a végső valóság pedig nem más, mint maga az igazság és a szeretet.
Az emberekben kiolthatatlanul ott van a vágy az igazságra és a szeretetre. Ezért a keresztény hit állítja, hogy az ember eredendően Istenre vágyik, mert az igazságra és a szeretetre vágyik. Szomjazunk egy olyan létre, amely igazságos és szeretetben áll fenn. Valójában arra szomjazunk, hogy Isten jelen legyen az életünkben, a kapcsolatainkban, a bensőnkben.
A most következő szakaszon hagyj időt magadnak, hogy átgondold az elhangzottakat. Aztán pedig próbáld megfogalmazni, összegezni a magad számára, amit igazságnak tartasz. Ez lesz a te saját felismerésed, amire jutottál, és amit most magaddal viszel.
