Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Szeretet útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni, a két rövidebb kör 16 és 18 km. A teljes út 27 km hosszú.
A környék fontos vadászati központja a Palóczki-rét. Innen indul a hajsza, vagy épp itt pihennek meg mind az üldözők és az üldözöttek. Az élet körforgására mutatunk itt, az erdő közepén, ahol mindennek tökéletesen pontosan megszabott helye és rendje van. Ha az erdőben vagyunk, mi is megérezhetjük, hogy hol a helyünk a világban.
Ha körülnézünk a világban és nyitottak vagyunk arra, hogy a világ teremtett valóság, azt láthatjuk, hogy Isten úgy alkotta meg a mindenséget, hogy minden élőlény megtalálja benne azt, amire vágyik, ami kielégíti. A növényeknek víz és napfény kell – és létezik a víz és a napfény. A növényevő állatnak fű kell és megtalálja azt. Nekik ez így elég. Az emberben azonban – bármit megszerez is vagy elér az életében –, mindig marad egy hiány, mindig többre vágyik, tovább akar lépni. A sportolók újabb és újabb világcsúcsokat igyekeznek felállítani, és nincs felső határ, amely elég lenne. A hegymászók mindig újabb és újabb csúcsokat akarnak meghódítani. A művészek újabb és újabb alkotásokkal igyekeznek kifejezni magukat. A gazdagság, bármekkora is legyen, nem elégíti ki ez embert; mindig valami többre vágyik. Mert az emberben van egyfajta vágyódás és törekvés a határtalanságra. Mintha nem találná meg a boldogságát a mindenségen belül. Mintha a nagy minden is kevés volna… Mi, keresztények úgy tartjuk, hogy bár az embert sok dolog meg tudja örvendeztetni, és vannak igaz mély örömök is, de a boldogság, ami az örömöknek is alapját jelenti, nem a világmindenségben van, hanem meghaladja azt; a világmindenség „halmazán” kívül van. Ott pedig nincs senki és semmi, csak az, aki öröktől fogva van: Isten.
Isten kapcsolatra, szeretetkapcsolatra alkotott bennünket. A vele való barátságban tudunk igazából otthonra találni, a helyünkre kerülni és örömre lelni. Itt találjuk meg életünk értelmét, igazi önmagunkat.
Jézus mondja: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” (Jn 15,15) Mit gondolsz erről: a mindenható barátságot kínál neked?
Ha akarod, csak úgy jólesően ismételgesd ezt a két szót „Mindenható, barát,” és elmélkedj, ízlelgesd e két szó mélyebb tartalmát.
