Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Remeték útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni: a három kisebb kör 7 – 8 – 15 km, a teljes út 24 km hosszúságú.
A Pilis-nyereg a Fekete-hegy és a Pilis-tető tömbjét összekötő csomópont. Ez a helyszín az egymásrautaltságot is szimbolizálhatja. De a második világháború során fegyveres harcok is voltak itt; így ezen a helyen a béke értékét is átélhetjük.
Ahogy az erdőben a sűrűn növő fák megtartják egymást a viharban, ugyanúgy a közösségben élő emberek is támaszai egymásnak.
Isten hívására Özséb közösségbe gyűjtötte a remetéket. (Az ország más területein is voltak már ekkor remetékből alakult kolostori közösségek.) Ezek a szerzetesek tudták, hogy azok a társak, akikkel együtt vannak, nem véletlenül vannak itt, hanem Isten rendeléséből, Isten hívására, amelyet Özséb által mutatott meg. Amikor Isten meghívta ezeket az embereket, hogy éljenek együtt, pontosan tudta, hogy kinek milyen tulajdonságai vannak, milyen a személyisége és mik a gyengéi. Örök bölcsességgel rendezte el, hogy pont ezek az emberek kerüljenek össze és éljenek együtt.
Egy szerzetesközösség ma sem úgy jön létre, mint egy baráti társaság, ahol az ember maga válogatja meg társait. Aki jelentkezik és az objektív kritériumoknak megfelel, az felvételt nyer a közösségbe (először próbaidőre, később véglegesen). Olyan emberekkel vagyunk együtt, akiket nem választottunk, hanem elfogadtunk, befogadtunk, sokszor a mieinktől nagyon is eltérő, meglehetősen más tulajdonságaikkal együtt. Ezeket az emberi kapcsolatainkat nem tekintjük pusztán a vak véletlen művének, hanem úgy nézünk rájuk, amelyek mögött Isten hívása és mindent jól elrendező bölcsessége áll.
Hiszem, hogy Ő rendezte, hogy pont azokkal az emberekkel éljek együtt, akikkel... És ha Ő rendezte, akkor ez így jól van; nagyon jól. Ezek az emberek áldást hordoznak számomra, Isten ajándékát. Ezzel a szemmel nézek rájuk, ezt keresem bennük. Még azokban is, akikkel nehéz együtt élni. Hiszem, hogy ők is alakítanak, s olyan dolgokat hoz ki belőlem az ő egyéniségük, amelyekhez pont rájuk van szükség.
A kolostoron kívül sincs ez másképp. Igaz, az ember megválogatja, hogy kivel milyen mélységű kapcsolatot alakít ki, hogy kiből lesz közeli barát és ki csak munkatárs, stb. De az nem a véletlen műve, hogy kikkel „fúj össze az élet”. Nem a véletlen műve, hogy kik azok, akikkel egy családba születsz, egy családban élsz; hogy kik azok, akik közül párt választasz magadnak, hogy kik azok, akikkel szorosabb kapcsolatot tudsz kialakítani, akiktől segítséget tudsz kérni. E találkozások, kapcsolatok mögött is Isten örök bölcsessége és gondoskodó szeretete rejlik. Ne azon keseregj, hogy miért ilyen emberek vesznek körül, hanem hidd, hogy ez nem véletlen. Isten áldása el van rejtve bennük. És benned is mások számára.
Lehet, hogy egy kapcsolat, csak pár percet tart, míg a pénztárnál fizetek. De ha látom a fáradt tekintetet, egy kedves „jónapottal” már átadtam neki valamit, vagy éppen ő nekem, ha fordított a helyzet. Arra hívlak, hogy láss a dolgok mögé: a kapcsolataink hálózata mögött értelem és bölcsesség rejlik, örök Értelem és örök Bölcsesség. A kapcsolatainkban áldás van és egymáshoz szóló küldetés. Egész más így tekinteni a másikra, fürkésző szemmel keresni Isten áldását embertársamban.
