Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Szeretet útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni, a két rövidebb kör 16 és 18 km. A teljes út 27 km hosszú.
Crux viator, azaz az útszéli kereszt jellemzően határvidéket jelöl. Sokszor tájékozódásra is használják a zarándokok búcsújárás alkalmával, de jelenti a lelki eligazodást is. A kereszt szimbóluma biztonságot jelképez, amely előtt tisztelettel állunk meg s mélyedünk bele szándékaink valós világába.
A gyakorlati élet tekintetében nagyon sok mindenhez értünk. Kiválóan feltaláljuk magunkat a hétköznapi dolgokban. Időt és energiát fordítunk arra, hogy az élet mindennapjaiban boldoguljunk, rövidtávú céljainkat elérjük, sikeresek és hatékonyak legyünk. Ha például több dolgot el kell intéznünk a városban, nagyon okosan felfűzzük egy útvonalra azokat, hogy a lehető legkevesebb energiával beszerezzük, ami kell. Időt fordítunk egy út megtervezésére vagy egy új telefon megismerésére.
Az élet nagy kérdéseivel azonban ügyetlenek tudunk lenni. Nem sokszor gondolkodunk ilyeneken, hogy miért is élek, hova tart az életem. Van-e folytatása. Mi az, ami igazán fontos. Hogyan jó élni az életet... És a gyakorlatban mennyire élek ennek megfelelően.
Ahhoz, hogy az életet jól éljük, szükségünk van arra, hogy a mélyebb kérdéseken elidőzzünk, átgondoljuk és megkeressük a választ rájuk. Általában ezt elmélkedésnek hívjuk. Ez is az ima egyik formája, mert nemcsak az Istennel való beszélgetés lehet ima, hanem az is, amikor Istenről, az életről, saját magunkról, az életvitelünkről gondolkodunk, amikor a mélyebb megértést keressük.
Az elmélkedés olyan, mintha egy vándor fölemelkedne egy léghajóval, és magasból, nagyobb távlatokban tekintené át az útját: hogy honnan jött és hova tart, mi volt az eddigi útján, és mi vár még rá, mire kell vigyáznia, hogy el ne vétse az irányt. Ugyanez történik akkor, amikor a turista megáll az erdőben, előveszi a térképet és átfogóan tekint rá az egész útjára. Az elmélkedés során tehát magasból, nagyobb távlatból tekintünk az életünkre és az élet nagy kérdéseire. Ez a nagyobb távlat szükséges ahhoz, hogy ne tévesszünk célt. Az élet céljának és lényegének látása segít, hogy a mindennapi életben a rövidtávú döntésekben is jó irányba lépjünk, hogy következetesen és helyesen cselekedjünk. Az lépéseink irányán múlik az egész utunk iránya... A lépéseink irányának meghatározásához viszont az átfogó és elmélyült látás elengedhetetlen. Ezért az elmélkedés is elengedhetetlen.
Amikor elmélkedünk, félre kell tenni a hétköznapi megoldandó problémákat, azokkal majd máskor foglalkozunk: pl. hogy mit vásároljak, van-e elég étel a hűtőben, hogyan tervezzem meg a mai napot… Ha pl. konfliktusom volt valakivel, ne azon rágódjam, hogy ez milyen bosszantó vagy sértő. De azon már elgondolkodhatom, hogy az ő szemszögéből hogyan látszik a dolog, neki mennyiben lehet igaza. De a legnagyobb kérdés, az, hogyan tudok szeretettel és igazságban választ adni minderre.
Amikor elmélkedünk, akkor hosszú utat járunk be: az értelmünktől a szívünkig. S ha az igazság valamennyire már megérkezett a szívünkig, akkor ez az életünkre is hatással lesz. Tudni fogjuk, hogy ennek fényében mit kell tennünk, hogyan kell élnünk. Meg fog születni bennünk valamiféle elhatározás, döntés vagy felismerés, amely személyesen érint, alakít, formál minket. Az elmélkedés végén jó, ha megfogalmazzuk, amit felismertünk, és fontos, hogy tettekre váltható, gyakorlatias elhatározást hozzunk.
