Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Szeretet útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni, a két rövidebb kör 16 és 18 km. A teljes út 27 km hosszú.
A Bertényi Miklós Füvészkert bejárata előtt állunk. Az arborétumban a környező hegyek növényzetétől teljesen eltérő kép és sajátságos mikroklíma fogadja a látogatót. Meglepetés ez, de sokszor épp ezekben, a nem várt csodákban találjuk meg, amit keresünk; másban, mint amire vártunk, amire vágytunk. De ha rugalmasak vagyunk, ha elfogadjuk ezt a váratlanságot, akkor meghallhatjuk a válaszokat is.
Hogyan kerülhetek kapcsolatba a természetfölöttivel?
A kereszténység hittapasztalata szerint a világot teremtő Isten több mint őserő; Isten személy, aki megszólítható. De vajon hogyan tapasztalhatom meg az ő válaszát? Az emberi kommunikációban is nagyon sok múlik azon, hogy mennyire figyelünk a másikra. A felszínesen figyelő nem veszi észre a hanghordozásban, a tekintetben rejlő információkat, amelyeket a szerelmes észrevesz a kedvesén, egy szülő észrevesz a gyermekén. Sokat számít tehát a figyelmünk mélysége. Ez pedig leginkább a – jó értelemben vett – kíváncsiságon múlik, azon, hogy valójában érdekel-e engem az a másik. Mert a szeretet kíváncsi. Ahhoz, hogy meghalljuk, megértsük a minket teremtő és szerető Isten válaszát, rá kell hangolódnunk. Némi kíváncsiság és nyitottság szükséges, hogy észrevegyük, meglássuk, felismerjük Istent, őt, akitől minden jó származik. Csak így érezhetjük meg az ő szelíd vezetését, amit sugallatnak nevez a keresztény hagyomány.
Egy gyermek körülbelül három év alatt tanul meg jól beszélni. Ahhoz azonban, hogy a beszéd mögött rejlő mélyebb, szavakon túli, áttételes jelentéseket is felismerje, sokkal több idő kell. Ehhez el kell sajátítania mélyebb ismereteket, s meg kell tanulnia figyelni a másikra, meg kell tanulnia érdeklődni a másik személy mélyebb valósága iránt.
Istennel való kapcsolatunkban is hangolódnunk kell az odafigyelésre, és ez hosszú idő.
Vajon tényleg érdekel-e Isten? Vajon tényleg komolyan fordulok-e hozzá? Sokszor csak úgy mondjuk: Isten úgysem válaszol. De igazán és komolyan talán még soha nem is szóltunk hozzá! Isten azonban belelát a lelkünk legmélyébe. Ha valóban választ várok, akkor a hozzá fordulásomnak is komolynak és őszintének kell lennie. Nem érdemes csak úgy „tesztelgetni” Istent: „ha válaszol, van, ha nem válaszol, nincs…”
Isten szólt hozzánk, emberekhez. Ezt nevezik a keresztények kinyilatkoztatásnak. Ezt hordozza együttesen a Biblia és az egyház tanítása.
De Isten személyesen is kapcsolatba lép velünk; s ennek számos módja lehet. Leggyakrabban az őszinte kérésünkre egy váratlanul bevillanó jó gondolat adja meg a választ, irányt mutat a nehéz helyzetben, vagy bátorít, megerősít a jóban. Érdekes, hogy ez korábban nem jutott eszünkbe – gondoljuk ilyenkor… De ritkán tudatosítjuk, hogy ez Istenhez fordulásunk után történt… Pedig ez milyen kézenfekvő lenne!
Fontos az Istenhez vezető úton, hogy, amit már megértettem, felismertem, annak legyen gyakorlati következménye az életemben, hogy váltsam tettekre. Mert csak ez után tudok továbblépni, elmélyülni, újabb világosságban részesülni…
Az Istennel való találkozásainkat legtöbbször észre sem vesszük, illetve nem tudatosulnak bennünk. Átélünk ugyan valamit, amire felfigyelünk, de hogy ebben ott volt Isten, az fel sem merül. Aztán idővel el is felejtjük az egészet. Isten azonban láthatatlan, titkos barátként mindig kíséri életünket, a későbbiekben is…
Gondolj vissza arra, hogy milyen megvilágosodásra, felismerésre jutottál az elmúlt időszakban? Jó felismeréseidet, elhatározásaidat tettekre váltottad-e? Ha még nem, akkor mit tudsz tenni, hogy előrébb lépj?
