Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Remeték útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni: a három kisebb kör 7 – 8 – 15 km, a teljes út 24 km hosszúságú.
Itt egy ősi római úton járunk. Ember és ember között is vannak ősi utak, amelyek minden időben összeköthetnek bennünket.
Összetartozás, engesztelés
Talán többeknek is volt ehhez hasonló élménye: gyerekkoromban fociztunk a testvéremmel és azokkal a gyerekekkel, akikkel az alkalom és a játék összehozott. A testvérem véletlenül nagyobbat rúgott, ráadásul rossz irányba és kárt okozott. A játszótársak eloldalogtak, nyilván nem akarták, hogy részük legyen a következményekből, a felelősségre vonásból. Én éreztem, hogy nem mehetek el, nem hagyhatom ott a testvéremet. Osztoznom kell a sorsában, segítenem kell a dolgok helyrehozatalában, mert összetartozunk. Mi összetartozunk. Ez azt jelenti, hogy együtt nevetünk és együtt sírunk.
A szeretethez hozzátartozik ez a „mi”-tudat. Nem csak én, hanem mi! Tartozom valakikhez és vállalom a sorsközösséget velük. Ez a mi nemcsak azt jelenti, hogy én számíthatok a másikra, ha bajban vagyok, hanem, hogy ő vagy ők is számíthatnak rám, ha bajban vannak. Felelős vagyok a többiekért, illetve együtt hordozzuk a felelősséget. Hasonlattal élve: egy hajóban evezünk. Ez a hajó az emberiség közössége, de lehet kisebb közösségnek is szimbóluma, mint egy nemzet vagy egy munkahelyi közösség, baráti, rokoni közösség. Ha ez a hajó – többeknek a hibájából – zátonyra fut, akkor a probléma megoldásában helyes részt venni. De azt is vállalnom kell – együtt a közösségemmel –, hogy a mi hajónk most nem halad, pedig a többi hajó, amivel versenyre indultunk, már messze jár. Részem lesz a szégyenből is, ahogy rólunk most gondolkodnak mások. Hiszen ez a közös hajónk, azaz mindannyiunk életének sorsa. Persze, van, aki ilyenkor átugrik a hajó oldalán himbálódzó mentőcsónakba, készen arra, hogy elhagyhassa a hajót, a közösséget, ha már neki ebből nincsen haszna, és csak a bajban kellene osztoznia.
Azért, mert a dolgaink nem jól mennek, még nem határolódhatom el azoktól, akikkel összetartozom, mondván, semmi közöm hozzátok.
Az engesztelés a pálos rend küldetése: imával, áldozatos lelkülettel Isten elé vinni a világot. Megélni az összetartozást és jót tenni annak helyébe, amit elrontottunk.
