Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Remeték útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni: a három kisebb kör 7 – 8 – 15 km, a teljes út 24 km hosszúságú.
A Remeték útja utolsó állomásához érkeztünk, egy másik középkori alapítású, francia földön született szerzetesrend, a ciszterci rend kolostorának romjaihoz.
A ciszterci szerzetesek kolostora állt ezen a helyen. Ők a nyugati szerzetesség első rendjének, a bencés rendnek a megreformálása révén születtek 1098-ban Cîteaux-ban, amely a mai Franciaország területén található. Céljuk: eredeti szigorúságában megélni a bencés regulát. Jelmondatuk: Ardere et lucere! Lángolj és világíts! Középkori életmódjuk sokban egyezett a pálosokéval. Lakott területektől távol alapítottak kolostorokat. Kezük munkájával, elsősorban mezőgazdasági munkával tartották fenn magukat.
Az egykori ciszterci szerzetesek imája által megszentelt helyen álljunk meg és tekintsünk vissza az utunkra!
A szerzetesek és remeték lelkületének jegyében először meghívást kaptál, hogy érkezz meg a jelenbe, a te személyes jelenedbe és csendesítsd le a bensődet. Aztán távolságot véve a mindennapoktól, mintegy madártávlatból tekintettél végig az életeden, honnan jössz és hová tartasz. Így érkeztünk el Özséb barlangjához, a csend és egyedüllét helyéhez, ahol az ember találkozhat és együtt lehet azzal, aki az Egyetlen és Egyedüli, a biztonságot jelentő, a Legbelső Barát. Aztán – együtt haladva Boldog Özsébbel és a pálos rend fejlődésével – a közösségi életre irányult figyelmünk. Mert Isten gondoskodó szeretettel társakat, embertársakat ad mellénk, akikkel kölcsönösen támogatást, áldást hordozunk egymás számára. E gazdagság akkor áramolhat köztünk, ha egymásra nyitottak vagyunk a kölcsönös tisztelet, a bizalom és az elfogadás szellemében.
Ezekért a kapcsolatainkért, szeretteinkért, közösségeinkért, nemzetünkért s végső soron a világért felelősséget vállalunk, mint olyanokért, akikkel egy hajóban evezünk, akikhez közünk van. Ha már kapcsolatunk van Istennel, imában Istenhez vihetjük e testvéreinket, hogy Ő gondoskodjon róluk és vigye véghez a jót, amit elkezdett bennük. Mert, amit imával elérhetünk, az több, mint, amit a két kezünkkel érhetünk el.
ZÁRSZÓ
Kedves Vándor! Köszönöm, ha végigjártad velünk az utat! Szeretettel várunk a Pálos utak úthálózat további szakaszain. Emlékül vigyél magaddal egy tobozt, egy kavicsot vagy valamit, ami számodra megjeleníti az út legfontosabb tapasztalatát, élményét!
Életünk maga is egy út. Isten áldjon és vezessen tovább!
