Ez a Pilisi pálos utak egyike, a Remeték útja.
Az út a pálos rend kolostorait, történelmi és kulturális emlékeit, máig élő hagyományvilágát mutatja be, közelebb hozva a szerzetesi élet lelkiségét – a fehér barátok nyomában – egy lelki ösvényen át.
Hívunk, hogy kapcsolódj be – akár csak most erre az állomásra vagy egy szakaszra! Az utat több részletben is lehet teljesíteni: a három kisebb kör 7 – 8 – 15 km, a teljes út 24 km hosszúságú.
Éljük meg a jelen pillanatot! Az természetben sétánk során sokszor szembesülünk egy-egy nehezebb tereppel, emelkedővel vagy épp egy meredek lejtővel, azonban utunk olykor vizszintesen vezet, s kikapcsol, ráhangol a természetre. Ez a kettősség bennünk is jelen van.
Életünk legértékesebb pillanata az, amit épp most élünk.
Nagyon hajlamosak vagyunk két dologra. Vagy a múltban élünk: kesergünk régebbi rossz döntéseinken, vagy épp álmodozunk azon, milyen szép, jó volt… Bosszankodunk azon, amit velünk tettek – napokkal, hónapokkal ezelőtt… Latolgatjuk, mi lett volna, ha akkor másképp cselekszem… Vagy a jövőben járunk: mi lesz, ha hazamegyek? Mi lesz a jövő héten? A munkahelyemen hogyan oldom meg a problémát, a kollégával való feszült kapcsolatot… Lehet, hogy miközben egy csodaszép erdőben járunk, valójában mégsem vagyunk ott, nem vagyunk jelen. A már nem létezők vagy a még nem létezők fantáziavilágában járunk. Pedig tudhatnánk, hogy a múltunk fölött már nem rendelkezünk, a jövő még nincs a kezünkben, csak a jelen pillanat a miénk. Aki nem él a jelenben, az nem is él igazán.
Maga Isten is a jelenben található, a jelenben van. (Nem a múltadban – bár ott is jelen volt és nem a jövőben van, bár ott is jelen lesz.) Isten a jelen pillanat istene. Ő most van itt a számodra, most akar találkozni veled. Amikor megérkezel a jelenbe, esélyed van, hogy találkozz vele. Isten nem majd fog szeretni, hanem most szeret. Nem majd fog rád figyelni, hanem a mostban van itt. Valójában a jelen pillanat mindig szép. A fájdalmas pillanatokban is valami módon szép. Mert mindig ott van benne Isten. Isten, aki a remény forrása, aki maga az élet, a szép, a jó, az igazság és a szeretet.
Arra hívlak, hogy a következő szakaszon (vagy annak egy részén) maradj csendben és próbálj meg belül is csendben lenni. Most ne a múlton révedezz, és ne a jövőt tervezd vagy aggódj miatta. De fontos, hogy ne erőszakosan akarj megszabadulni az elkalandozó gondolatoktól, mert attól csak feszült és görcsös lennél. Próbáld meg szelíden tovaterelni vagy elengedni őket, mintha az égen tovaúszó felhők lennének, és mindig térj vissza a jelenbe, a „mostba”. Ebben segíthet, ha figyelsz pl. a szél susogására, a léptek zajára, a téged körülvevő világ monoton hangjára. Figyelhetsz a téged körülvevő környezetre. Maradj most itt… Most nem kell semmit elérni, nem kell semmit csinálni. Csak lenni. Jelen lenni a „mostban”. … És ha akarod, idővel gondolhatsz Istenre, aki most itt van, jelen van számodra. Megajándékoz a világgal és szeretettel néz rád.
